Sylvia Plath: Üvegbura

Szürkeség. Szürkeség. Feketeség.
Ez a három szó jellemzi azt a könyvet melyben egy mindössze 19 éves lánynak kell megküzdenie az élettel.
Képzelje bele magát ebbe a történetbe, kedves olvasó! Lazuljon el egy percre a gép előtt, és vegye elő azt az érzést, azt, a legmélyebb érzést ami a lelke mélyén ott van, hisz mindenkinek ott van, ami elfogná, ha tudná,  senki sem ismeri magát. Ha tudná, mindenki csak a külsejét látja. Egy sikeres embert. De belül... Úgy mint Esther, csak egy összetört lélek, mely úszik az árral. Egy olyan lélek, amely folyton csak zokog, és segítségért kiált. Sikolt. Ordít! Könyörög!  Majd egy puffanás kíséretében elhal minden zaj és csak a csend marad. Egy olyan csend, mely hangosabb minden eddiginél. Az üresség, mely ijesztő és nyugtató is egyszerre.
Gördüljön le az arcán egy könnycsepp, majd még egy. Vajon maga mit tenne ebben a helyzetben? Hisz nem hallja senki! Nem segít senki! Akkor meg... Mi értelme van így élni?  Talán...
Talán a halállal majd egy jobb történet veszi elejét, melyben boldogan él mindaz, akit a sors küldött a mélybe. Egy olyan helyre, ahonnan vissza, már nem jöhet.
Ennek a könyvnek ez a tartalma. Nem a cselekmény. A mögötte dúló érzelmek.
Műveltség: 10/3
Bátorság: 10/10
Barátságosság: 10/2
Önfeláldozás: 10/8
Őszinteség: 10/5
Humorosság: 10/1
Romantika: 10/3
Izgalom: 10/7
Szomorúság: 10/10
Tetszett: 10/10